Udvaros Dorottya és Alföldi Róbert főszereplésével került színre Heiner Müller Kvartett című drámája a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A darabot a fiatal koreográfus, Gergye Krisztián rendezte, aki szerint nem a műfaj számít, hanem a mű maga.

Hogyan figyelt fel Heiner Müller drámájára?

Tavaly egy táncelőadást készítettünk a Trafóban, aminek  Quartet volt a címe. Négy táncossal kísérleteztünk, és szükségünk volt egy drámai alapanyagra. Ekkor találtam rá erre a szövegre. Már első olvasatra  is arra gondoltam, hogy milyen jó lenne Udvaros Dorottyát és Alföldi Róbertet látni Madame de Merteuil, illetve Valmont szerepében.

Rájuk szabta az előadást?

Az előadás egy közös kísérletezés eredménye. Amikor először olvastam a darabot, rögtön ők ugrottak be,miként is alakítják szerepüket és önmagukat. Ráadásul mindketten olyan kaliberű színészek, akik nem csak elbírják, de túl is mutatnak a puszta szerepükön.

Az Ön számára mi volt az érdekes bennük?

Nagyon izgatott az a rendszer, amit Heiner Müller Laclos regényéből, a Veszedelmes viszonyokból kialakított. Két elképesztő sűrűségű ikonfigurát csinált, akiknek a furcsa, intrikus szerelmi viszonya túlmutat az intim kapcsolaton, mintha egy polgárháborút látnánk. Ráadásul a szövegben nagyon erős érzékiség rejlik, noha ez nem feltétlenül a színészek gesztusaiban nyilvánul meg, hanem inkább a szöveg játékosságában, a figurák öniróniájában, szerepjátékában. A két táncos néha kontrasztot képvisel, máskor meg a párhuzamot, a jelenlétük sűrűsége képes ellenpontozni ezt a szövegszintű érzékiséget.

Ugyanezért kapnak színészi szerepet a zenészek is?

Philipp Györggyel, a zenei szerkesztővel már évek óta együtt dolgozunk. Azt hiszem, pontosan érzi, mikor, milyen zenei energia, jelenlét kell. Viszont nem szeretem, ha csak egy „aláéneklő” kórus dolgozik velünk, sokkal jobb, ha szereplői is a történetnek. Mintha egy megvásárolt vokálnégyes, zenebohócok lennének. És persze a zenészek tanúk is.

A két színész hogy fogadta, hogy nem rendezi, hanem koreografálja őket?

Jól. Néha pedig furcsán. Talán mert táncosként nem mindent tudtam úgy elmagyarázni, ahogy azt egy rendező tenné. Ami nekem evidencia, az nekik új, és ez igaz fordítva is. Nem tartom magam rendezőnek, tehát valóban, ezt a darabot sem a hagyományos, szakmai értelemben „rendeztem”, hanem táncos szemmel.

Akkor miért egy ilyen szövegcentrikus darabot választott?

Csak olyan szövegeket vállalok be, amelyhez érzéki módon, az egész testemmel tudok közeledni. Mert csak akkor tudok az anyaggal dolgozni, ha táncosként felfogom a helyzetek energiáit. De mindemellett színházi előadást szerettem volna csinálni. Ezért a tánc csak afféle alkalmazott koreográfiaként jelenik meg, mégis érezhető a darab táncos megközelítése.

A díszlet például hasonlít egy tánctérhez.

Gyakorlatilag a táncelőadás díszlete adaptálódott. Szerettem volna, ha egy olyan porondon csinálunk színházművészetet, ami elsősorban táncos tér. A díszlet Árvai György munkája, de természetesen együtt dolgoztuk ki a részleteket. Heiner Müller maga úgy határozta meg a darab téridejét, hogy egy „szalon a francia forradalom előtt, vagy egy bunker a harmadik világháború után”. Ez a díszlet kellően absztrakt ahhoz, hogy mind a kettő megjelenjen, egyfajta furcsa senkiföldjét mutatva.

Kezdetektől a független színházi szcénában dolgozott, 2007-ben lett a Bárka, majd a Nemzeti Színház tagja, de közben a saját társulatával is alkot. Sodródó alkat, vagy ez tudatos tervezés eredménye?

Inkább csak sodródom, hiszen egy évnél tovább a független színházi és táncos világban nem lehet tervezni. Szerencsére eddig jól vezetett a sorsom, megtaláltak emberek, előadások, olyanok, amelyek beleillettek az aktuális létállapotomba és gondolataimba is.

A Gergye Krisztián Társulatot mennyire érintette a függetleneket sújtó pénzvisszatartás?

Elég erősen, sokkal kisebb lett a büdzsénk. A jelenlegi helyzetben a legrosszabb a bizonytalanság. Nem tudni, kiírnak-e pályázatot, és ha igen, mikor. És kikből áll majd az új kuratórium? Tervezni nem lehet, de a pénzünk meg fogy.

Mit gondol, az, hogy Ön a Nemzeti Színházban is dolgozik, segít elfogadtatni a kortárs táncot a szélesebb közönséggel?

A kortárs tánc elfogadtatása nem rövidtávú dolog. Előfordulhat, hogy valaki azért, mert látott a Nemzetiben, bemegy mondjuk a MU Színházba is, de azért nem ez a jellemző. Én annak örülnék a legjobban, ha nagyobb lenne az átjárás a kőszínház és a függetlenek között. A színpad, az előadás, a művészet és a művészetet létrehozó emberek érdekelnek, a műfaji kötöttség vagy egy társulat hierarchikus elhelyezkedése egyáltalán nem.

Régebben azt nyilatkozta, „hiszteroid terrorral” vezeti a társulatát. Még most is ezt mondaná?

Nem, már egy fokkal kevésbé vagyok vehemens. Persze nem egysíkú a dolog, néha nagy vehemenciát mutatok, de egy fokkal átgondoltabb lettem. Mindig meg kell találni a művészi függetlenség és az összjáték között a kompromisszumot, sőt a lényeg, hogy ne legyen köztük különbség.

A tavalyi év nagyon eredményes, díjakban gazdag volt az Ön számára. Mi vár a társulatra az idén?

Most egy kicsit pihenünk, mert túldolgoztuk magunkat tavaly. Most álltam neki megtervezni az évet. Jó lenne először a már kész darabokat életben tartani, játszani, ha lehet. Egy izgalmas előadásunk azonban már biztosan lesz: Marguerite Duras Nyáron, este, fél tizenegykor című novellájából Vörös Róbert írt egy csodálatos színpadi művet. A kortárs tánc, a színház és a zene összművészeti egyvelege lesz Udvaros Dorottyával a főszerepben.

Névjegy

Gergye Krisztián 1976-ban született. 1998-ban egy évet töltött Jáván, ahol Darmasisswa ösztöndíjasként ősi indonéz táncművészetet tanult. 2001 óta koreografál és rendez. A tradicionális és kortárs műfajok ötvözéséből kialakított, csak rá jellemző egyedi táncnyelvet képvisel. A kortárs tánc szinte összes jelentős társulatánál táncolt vendégművészként. Munkáit számos díjjal jutalmazták: Legjobb táncos, Legjobb Koreográfus, Pro Futuro Díj a Veszprémi Fesztiválon, 2008-ban a Magyar Táncművészek Szövetségétől megkapta Az évad legjobb alkotója-díjat. 2009-ben Harangozó Gyula-, tavaly Imre Zoltán-díjjal ismerték el munkásságát.

via vasárnap reggel

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.