Magyarországon először a Művészetek Palotájában mutatták be a Bernarda Alba háza című, Federico Garcia Lorca drámájából írt musical-operát, a címszerepben Csákányi Eszterrel.

Honlapján azt írja, minden szerepet egy kicsit önmagából is építi. Bernarda Alba esetében miből indult ki?

Talán az öregedésből. És abból, hogy meglehetősen maximalista ember vagyok. Ezért félnek is tőlem.

Van miért félni?

Dehogy, de azt elvárom mindenkitől, hogy száz százalékig beleadja magát a munkába, hogy kihozza magából a maximumot.

A maximalizmusát vagy a múló időt hogy tudja beleépíteni a konok özvegy figurájába?

Arra építettem, amilyen vagyok. Tehát hogyha valaki nem végzi a munkáját rendesen, akkor rászólok. Sajnos ettől bizonyos emberek felé lelkiismeret-furdalásom is van. És ahogy az ember idősödik, egyre magabiztosabban meri kifejezni a véleményét. Bernarda Alba azért kegyetlen,  mert tiszteli a hagyományt. Jó sorsot szeretne a lányainak, gazdag férjet. Csak azt teszi, amit vele is tettek, amikor még lány volt. És azért gonosz, mert féltékeny a legidősebb lányára.  

Nagyon sokfajta zenei stílus keveredik az előadásban. Énekesként hogyan készült?

Nagyon nehéz ez az előadás, főleg azért mert én mezzoszoprán vagyok, ami bőven alatta van a szerepnek. Főleg arra kell figyelnem, hogy az érzelmeimet kordában tartsam, mert ha elragadnak, akkor elfelejtkezem mindenről. A szerep is a szigorról szól, úgyhogy nekem is uralkodni kell magamon.  Nem mondhatom magam énekes színésznőnek, csupán egy színésznő vagyok, aki szeret énekelni. Ezért főleg arra figyelek, miről szól a dal, és nem arra, hogy milyen hang következik.

Ön szerint mi a műfaja ennek az előadásnak? Valóban musical?

Szerintem nem is igazán musical, inkább kortárs operához hasonlítanám. Bár lehet, hogy ez túlzás, ezért inkább azt mondom, hogy olyan, mint egy nagyon jó Bernstein, vagy egy nagyon igényes Kurt Weill. Michael John LaChiusa roppant igényes szerző, és sok humort is csempészett a zenébe.

Nagyon izgalmas darabokban játszik, ön alakította például Brezsnyev lányát, Galina Brezsnyevát a Dolcsaja Vitában, előtte meg a swinger klubban játszódó Kupidóban, Tasnádi István új darabjában tűnt fel.

A szabadúszás nagy előnye, hogy azt játszom, amihez kedvem van. Tasnádi Istvánnal például évek óta dolgozom, vele csináltuk a Fédra fitnesst, amit valóban fitneszteremben adtunk elő, december végén mutattuk be a Paravarietét. Számomra ő a bázist jelenti, megnyugtató, hogy van valaki, aki folyamatosan gondolkodik bennem. Az egyéb terveimhez is kialakult egy megbízható háttér…  Most például egy lemez formálódik.

Mi lesz a lemezen? Feldolgozások vagy saját dalok?

Saját dalok, mivel nem szeretnék musicalbetéteket vagy mások dalait énekelni. Ez még csak terv, így azt sem szeretném elárulni, kivel dolgozom együtt.

Ön is a nemzetközi hírű Krétakör Színház tagja volt, ami 2008-ben átalakult, a régi tagok pedig szétszéledtek. Ön hogy élte meg ezt az időszakot?

Számomra ez az időszak nagyon nagy dráma volt. Főleg azért, mert én úgy éreztem, még nincs itt a végszó ideje. Ráadásul ez volt életemben az első olyan helyzet, hogy valami nem azért ért véget, mert elfáradt. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, a csúcson hagytuk abba. De már az élet igazolta, hogy van élet a Krétakör után.

Lorca utolsó színpadi műve

Federico Garcia Lorca utolsó színpadi műve volt az 1936-os keltezésű Bernarda Alba háza. Két hónappal kivégzése előtt fejezte be, de csak 1945-ben került színpadra a darab. A dráma főszereplője a hatvan éves Bernarda Alba, aki férje halálakor kijelenti: a gyász ideje alatt lányai semmit sem tehetnek az ő beleegyezése nélkül. A zárt ház belső életét innentől az elfojtások, a nyomasztó titkok, a vágyakozás és a megalkuvás határozza meg. A műből az amerikai sztárszerző, Michael John LaChiusa írt musicalt 2006-ban. LaChiusát többször jelölték Tony-díjra a Marie Christine, a The Wild Party és az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című darabjaiért. Népszerűsége progresszivitásának is köszönhető: műveiben szakít a musicalek populáris dallamaival, gyakran emel be világzenei, dzsesszes, klasszikus zenei elemeket is. A budapesti változatot Zöldi Gergely fordította, Böhm György rendezte. Csákányi Eszter mellett  Egri Mártát, Hámori Ildikót, Náray Erikát, Auksz Évát, Ruttkay Laurát, Takács Nóra Diánát, Radnay Csillát, Lukács Anitát és Uhrik Dórát láthatja a közönség. A tervek szerint a darabot a Művészetek Palotája újra műsorra tűzi, és – mint Böhm György elmondta – Pécsett is látható lesz az újonnan épült Kodály Központban.

Névjegy

Csákányi  Eszter 1953-ben született. 1971 és 73 között a Nemzeti Színház stúdiójának növendéke. 1973-ban került a kaposvári Csiky Gergely színházhoz, ahol tizennyolc évadot töltött.  1992-ben átszerződött a budapesti Katona József Színházhoz. 2002-től 2008-ig a Krétakör Színház tagja, majd szabadúszó. Számos filmben szerepelt. Fontosabb díjai: Jászai Mari-díj (1982), Legjobb női epizód-alakítás díja (1991), Érdemes művész (1996), Gundel Művészeti Díj (2004), Páger-gyűrű (2006), Kossuth-díj (2006), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2008).

via vasárnap reggel

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.