Ha megállnék, ki kéne józanodni.

Inkább nevetséges legyek, pucér,

a centrifugában egy jót visító,

még akkor is, ha illetlen a hév,

mint mikor leállt a hullámvasút:

valami üzemzavar, a szerelő

prózaian mászkált a pályatesten,

hangosan kiabált a földre le,

percekig álltunk, azalatt lebomlott

az egész: a félelem, a gyomorkönnyűség.

Összeomlott a gyors üdvözülés,

keskeny és olajszagú lett a pálya,

szögekkel, oldalt villanykapcsoló,

sivár Hádész, reális. Állt a lelkem

hullámzatlanul. Nincs zuhanás,

nincs bódult, hörgő levegő sehol.

Megjelent Nádasdy Ádám Az az íz című kötetében (Magvető, 2007).

Névjegy

1947-ben született Budapesten. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol–olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet, a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. 2006-ban az ELTE BTK habilitált docensévé avatták. A Magyar Narancs nyelvi ismeretterjesztő cikksorozata, a Modern Talking szerzője. 1990-ben Déry Tibor-jutalommal, 1993-ban Graves-díjjal, 2000-ben Füst Milán-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Budapestért díjat, valamint a Szépíró Díjat, 2005-ben pedig a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal jutalmazták. Drámafordításait több színház játssza, a legfrissebbet, G. B. Shaw Pygmalionját a Radnóti Színház mutatta be 2011 februárjában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.