Cipőmre nézek: fűző benne!

Nem lehet, hogy ez börtön lenne.

Megjelent Petri György Örökhétfő című kötetében (AB Független, 1981)

Névjegy

1943. december 22-én született Budapesten. Viszonylag korán, már 11-12 évesen a költői hivatás foglalkoztatta, első verseit a hatvanas évek legelején az Élet és Irodalom és a Kortárs közölte. Ezekkel a művekkel szinte már megjelenésük pillanatában elégedetlen volt (soha nem is engedte újraközölni őket). Több évig fölhagyott a versírással, előbb orvos szeretett volna lenni, később pedig a közgazdász és a jogász hivatás is csábította. Később segédmunkás lett az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál, korrektori munkákat vállalt.

1966 őszétől az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója lett, magyar–filozófia szakon. 1974-től szabadfoglalkozású író. 1975 és 1988 között publikálási tilalom alá helyezték, versei szamizdatban és külföldön jelentek meg. 1981-től 1989-ig a Beszélő című szamizdat lap szerkesztője volt és fontos figurája a magyar demokratikus ellenzéknek. 1989-től haláláig a Holmi szerkesztőbizottságának is tagja volt. 1994-ben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje, de még azon év őszén kilépett a pártból. 1998-ban megbetegedett, 2000. július 16-án halt meg.

Kötetei: Magyarázatok M. számára (1971), Körülírt zuhanás (1974), Örökhétfő (1981), Hólabda a kézben (1984), Azt hiszik (1985), Valahol megvan (1989), Ami kimaradt (1989), Valami ismeretlen (1990), Sár (1992), Versek, 1971-1995 (1996), Amíg lehet (1999). Fordításai: Molière: Drámák, színművek (1995), Volker Braun: Versek

Forrás : Wikipédia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.