Fotó: Heti Válasz

Makovecz Imre november 20-án ünnepli 75. születésnapját. A nemzetközi hírű építész életműve szinte teljes egészében vidéken található, amit ő azzal magyaráz, hogy minél távolabb jár Budapesttől, annál közelebb van a hazájához.

Hetvenöt éves lesz szombaton. Ki fogja ünnepelni?

Természetesen a családom, de lesz egy kis munkahelyi ünnepség is. Hetvenöt év, az sajnos az elég sok. Rengeteg minden történt velem, benne van ebben a korban mindaz, amiről a történelemkönyvek szólnak. Például, emlékszem, tíz éves voltam, amikor bejöttek az oroszok. Az egyikük lejött a pincénkbe és cipőkrémet kért. Anyám adott neki. Csak tubusos volt, amilyet az orosz még sosem látott. Persze összekente a kezét, amitől annyira felbőszült, hogy agyon akarta lőni anyámat. Két ház lakói sikítva, ordítva rohantak utána, mire a parancsnokuk leállította.

Ez a legmaradandóbb emléke a gyerekkorból?

Mondhattam volna azt is, amikor az oroszok össztüzet nyitottak a várra. Az Istenhegyi út 28. kerítésébe kapaszkodva néztük az iszonyatot. A rombolóbombák után jöttek a gyújtóbombák, a lángok az égig értek. Sírva néztük. Ez is bennem van, Rákosi világa is, 1956 is. Vagy amikor a hetvenes évek elején elkezdtünk az élő építészet gondolatával foglalkozni.  40-50 ember jött össze a lakásunkon, noha már volt három gyerekünk. És beindult a dolog, az élő építészet ismert lett Magyarországon és külföldön egyaránt. A Kós Károly Egyesülésnek ma már 37 magyarországi építész cég a tagja, 12 szlovákiai és 61 romániai. Hiába ma már a határok elbomlanak, végre a normális gondolkodás érvényesül. Tehát hogy nincs magasabb, alacsonyabb rendű nemzet, csak emberek vannak, akiknek együtt kell működnie. Révkomáromban, ahol a vár rekonstrukciójával bíztak meg, együtt dolgozunk a szlovák kollégákkal. De mondhattam volna a temesvári templomot is, ahol román munkásokkal dolgoztam együtt. Én nem tudok románul, ők pedig csak néhány magyar szót ismertek, mégis megértettük egymást. Nyoma sem volt gyűlölködésnek.

Számos templomot, kápolnát tervez jelenleg is. Az építészet más területein hogy lehet összhangba hozni az organikus építészetet a megrendelők elképzeléseivel, profitmaximalizálási törekvéseivel?

Az üzletemberek jelenleg nem állnak szóba velem, és tegyük hozzá: meg is bolondulnának, ha elkezdenék nekik rajzolni. Ők olyan hatalmas bódélepényeket szeretnének építtetni, mint amilyeneket a város szélén látni. Amiről ön beszél, az idea. Hatalmas szemléletváltás kellene hozzá, és nemcsak az építészetben, hanem a médiában, politikában, a munkahelyeken.  Ebben az országban ugyanis nem demokrácia van, hanem diktatúra. Rejtett diktatúra. És ha már az van, akkor legyen vezére. Mert ha egy ilyen keleti népnek, mint a magyar, nincs vezére, akkor magát zabálja fel. Tehát ezer százalékig támogatom Orbán Viktort. De ez nem jelenti azt, hogy az egész Fidesz-állományt is támogatom.

Ön nem csinált titkot: egy interjúban kormányzói pozíciót adott volna Orbán Viktornak. Ezek szerint nem félti a demokráciát?

Erre hadd mondjak egy történetet. Az iskolában azt tanultuk, hogy a jobbágy olyan szegény volt, hogy sokszor a feleségét kellett befognia az ekébe. Ha valaki látott már ekét, az tudhatja, hogy két férfi is kevés lenne hozzá. Nem tanították meg azt sem, hogy mekkora volt egy jobbágytelek, 40 magyar hold, azaz 36 kataszteri hold. Ekkora területen meg lehet már élni. És milyen adót fizetett? A kilencedet és a tizedet. És emellett volt 12 nap közmunkája. Ehhez képest hány forint marad meg ma 100 megtermelt forintból? Melyik a diktatúra?

A demokrácia nemcsak az anyagi javakból áll, hanem ott vannak az olyan alapjogok, mint a szólásszabadság, szabad országgyűlési választások…

Érdekes, ami mond, mert akárhol találkoztam alkalmazottakkal, sehol sem volt szólásszabadság. Bizonyos témákról senki sem akar beszélni. Ez demokrácia?  Lehet, hogy ezek az úgynevezett demokráciák a XIX. században nagy fejlődést és újítást hoztak, de mára idejétmúlttá váltak. A demokrácia látszat lett, ami a pénzdiktatúrát leplezi. Mondok egy példát, Kolontáron az embereknek, akiknek mindenét elvitte a maró sár, új házakat terveztünk. Ingyen, mint ahogy tettük ezt a Felsőzsolcán is. Többen is voltak, akik az elmúlt években építkeztek, tehát még jelzáloghitel volt a házukon. Erre a bankok megjelentek Kolontáron, hogy áttegyék a jelzálogot a ledózeroltról az újra. Miközben az emberek 1,3 milliárdot adtak össze zsebből. Szóba sem kellene állni ezekkel a gazemberekkel.

Térjünk vissza az építészethez. Épp most épül Makón az új fürdő. Ott például kellett kompromisszumot kötnie?

Nem. És nem igazak azok az álbaloldali híresztelések sem, hogy drága, hogy nem lehet megépíteni, hogy leég. Makón szocialista polgármester van, Búzás Péter, aki kitűnő képességű, a hazáját, városát szolgáló komoly ember. Egymás után csináljuk oda a házakat, nemsokára elkészül például az új buszpályaudvar is. A fürdőberuházás már több mint az egyharmadánál tart. Úgy kellett megtervezni, hogy az új épület kapcsolódjon a városhoz. Ezért egy olyan teret alakítottunk ki, amelyben sok funkció megfér, a zenepavilontól az üzletekig. A ház úgy fog kinézni, mintha a földből kisebb-nagyobb buborékok bújnának elő, így utalunk a magyar alföld alatt található forró gyógyvízre.

Ha az életművét szeretnénk felkeresni, vidékre kell utazni. Ön szerint miért alakult ez így?

Én egyetlen kormánytól sem kaptam reprezentatív megbízást. Budapesten, csupán egy átalakításos épületem épült meg a Szentkirályi utcában. Ebbe a Fidesz költözött be. És anélkül, hogy engem az építész megkérdezett volna, mindenféle átalakításokat végeztek rajta. De valóban, a munkáim többsége vidéken vagy a határon túl, Erdélyben és a Felvidéken van. Templomaim egymás után épülnek, némelyik, például a temesvári, lassan, de épül. Tudniillik, hogy a székelyek szívósak, rámenősek, következetesek és hűségesek. Tehát ha elkezdenek valamit, azt befejezik. És nincs az a Magyarországra jellemző eszetlen adminisztráció. Úgy érzem, minél messzebb megyek a fővárostól, annál közelebb jutok a hazámhoz.

Említette, hogy nem kapott megbízást. De tegyük hozzá, nem is pályázott.

Soha nem pályázok, mert ehhez a munkához bizalom kell. És minden pályázat maga a korrupció.

Az V. kerületi Zeppelin-ház néven elhíresült beruházás hatalmas felzúdulást váltott ki építész és műemlékvédő körökben. Önnek mi a véleménye?

Négy neves épületet terveznek elbontani, köztük a 60-as, 70-es évek egyik legjobb épületét, Gulyás Zoltán Chemolimpex székházát. Nem hiszem, hogy ilyen áron kell elhelyezni az újat, vannak még üres telkek. Azonban a megrendelő ragaszkodott ahhoz, hogy a város legelegánsabb környezetében építkezzen. A beruházást úgy adják el, hogy egy világhírű építés, Norman Foster tervei valósulnak meg, ami nem igaz: Foster már rég nem dolgozik, csak az irodája. Ráadásul az épület teljesen fölöslegesen lóg ki felfelé a város szövetéből, erre biztosan lehetett volna más megoldást is találni. Ám miután az önkormányzati testület és a tervtanács eladták magukat, és megszavazták, már a miniszterelnök sem tehet semmit.

Szokott Facebookozni?

Nem.

Facebook-profilja mindenesetre van, és ott az utolsó bejegyzése a Gellért hegyi Citadella helyére megálmodott Medgyasszay-féle panteonterv.

A Gellért hegy tetején két szégyen áll. Az egyik az 1849-ben levert szabadságharc után az osztrákok által épített Citadella, egy összehányt katonai erőd. A másik pedig a szobor, amit eredetileg Horthy István emlékére készítettek…

Ezt többen cáfolták már, mármint hogy Horthy István szobrát alakította volna át Kisfaludi Strobl Zsigmond.

Pedig így van. Ráadásul azért néz délkeletre, mert onnan jött a második ukrán hadsereg. A két szégyenfolt helyére a XX. század elején Medgyasszay István megtervezte magyar hősök panteonját. Egy gyönyörű, számos magyar jellegzetességet felvonultató szecessziós épületet.  Ami a Budai Várral, a Parlamenttel együtt egy nagyon impozáns háromszöget adna. Már réges-rég meg kellett volna csinálni.

Most, hogy Fidesznek kétharmada van a Parlamentben akár meg is valósulhat. Ön szerint van ilyen szándék?

Nem tudok róla. Meg kell győzni a kormányt, hogy álljon neki. Ami nem könnyű vállalkozás, hiszen óriási tiltakozást indítana el egy ilyen terv, ami most nem éppen aktuális.

Amikor új megbízást kap, mi indítja be a fantáziáját? Változott az organikus építészethez való viszonya az eltelt évtizedekben?

Hogy mi indítja be a fantáziámat? Nem tudom. Először mindig az embereket szeretem megismerni.  A helyszínre érve aztán az ember úgy viselkedik, mint egy útját tévesztett kutya. Keresgél, kutat, vizsgálódik. Az élő építészettel kapcsolatban pedig sokkal szélsőségesebb lettem. Igyekszem még közelebb hozni egymáshoz az eget és földet. Mert szerintem a szerves építészetnek olyan szubsztanciát kell hordoznia, mint a fának, ami az ég felé és a föld középpontja felé ugyanakkora lombot ereszt.

via mti press

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.